Magamról – Miért pont én?

• Mert évtizedek sikeres tapasztalatát adom át!
• Mert szeretem a munkám, így könnyű átvenni a tanítás iránti lelkesedést!
• Ne jussunk el a végső elkeseredésig, és akkor keressünk segítséget.
  Előzzük meg a problémákat!

 

Sok esetben azért kerestek meg, mert éppen akkor ajánlott egy ismerős, hogy a tanulási nehézséggel, az olvasási problémával forduljanak hozzám.
A következő beszélgetések zajlottak le:
– Kedves Anna, már minden lehetséges eszközt kipróbáltunk, mindent bejártunk, és nincs jelentős javulás. Csak azért kerestük meg, hogy a lelkiismeretemet megnyugtassam, hogy ide is eljöttünk, ezt is kipróbáltuk. Nem kell mondania semmit.
Nem szóltam semmit, nem ígértem semmit, és munkához láttam.
A gyerekek tanulmányi eredménye pár hónap alatt javult, megtanultak olvasni és tanulni. Megváltozott a magatartásuk, magabiztosabbak lettek és sikerélményekhez jutottak.
A tapasztalatom alapján a probléma több mint 80%-a első osztályban kezdődött az olvasástanulás kezdeténél. (Ezt szülői tapasztalatok is megerősítik: http://www.vidirita.com/tanitsd-meg-irni-olvasni-szamolni-mielott-elsobe-kuldod/
Az anyukám 40 évig tanított első, második osztályban, még ma is ezt mondogatja, mennyire fontos a gyermek számára az iskola kezdés. Az olvasás, írás megalapozása, megtanulása egy életre eldönti a gyermek sorsát.
Ne javítgassunk, eleve csináljuk jól!
Ehhez nyújtok segítséget a meglévő anyagaimmal.
Jó olvasást, jó tanulást!

Családunkról elmondható, hogy a szakma apáról fiúra száll, a mi esetünkben a lányok örökölték a szülők foglalkozását.

Szüleim pedagógusok voltak, anyukám tanítónő, apukám magyar-történelem szakos tanár. A tanár bácsi és a tanító néni sok tiszteletet kapott a faluban. Anyukámnak céljai és elképzelései voltak az életéről, nagycsaládot akart, amit meg is kapott. Öten voltunk testvérek, két fiú és három lány. Mind a három lány pedagógus lett. Akarva akaratlanul belenőttem a szakmába. Anyu eldöntötte, hogy egy nőnek ez a legjobb szakma, ha már dolgoznia kell. Úgy irányított, hogy a lányait ebbe az irányba terelte. Lehet, hogy némileg ellenkeztünk, de annyira nem, hogy valami mást csináljunk. Ma azt gondolom jó, hogy így történt, és a nővéreim sem bánják. 18 évesen, amikor elmentem főiskolára, nem tudtam mire vállalkozom, de az iskolát szerettem. Aztán diplomával a kezemben nem értettem máshoz, és elkezdtem csinálni azt, amire kiképeztek. Mivel jellemző rám, hogy vagy csinálok valamit, – de akkor azt tényleg teljes odaadással csinálom – vagy nem csinálok semmit. Számomra nincs ímmel-ámmal végzett munka. Friss diplomával a kezemben az első osztályosokkal kezdtem a munkát. Anyuval munkatársak lettünk. A gyerekek a tanulást kezdték, én pedig a tanítást. Fiatal pályakezdőként nem hiányzott belőlem a lelkesedés. Teljes szívemből végeztem a munkám, sokat tanultam a gyerekekkel, kemény munka folyt a tanítási órákon, de sokat játszottam velük a szabad órákon (testnevelés, ének, technika). Őszintén szólva, lehet, hogy sokszor jobban élveztem a játékot velük, mint ő maguk. Láttam és tapasztaltam, hogy a gyerekek mennyire igénylik az állandó foglalkoztatást, mivel tele vannak energiával, égnek a vágytól, hogy tanuljanak, és én minden erőmmel és tudásommal igyekeztem kielégíteni ezt az igényüket.

Egyre közelebb kerültek a szívemhez a gyerekek és a szakma is. Később mindig azt kerestem, hogyan csinálhatom még jobban. Hogyan tudok segíteni a boldogulásban az elesettebb, hátrányos helyzetű gyerekeken, hogy ők is megtalálják helyüket az életben. Viszont a jó képességűeket sem szabad elhanyagolni, sőt nagyon fontos a továbbfejlesztésük. Hogyan lehet jól megoldani a differenciálást, hogy mindenki képességei szerint tudjon fejlődni.

Volt alkalmam a kutatásra, keresésre, fejlesztésekre. Több alkalommal tanítottam első osztályban. Arra is volt lehetőségem, hogy az általános iskola anyagát alaposabban megismerjem a főbb tantárgyakból, mint például matematika, magyar, történelem. Mivel tanítottam elsőtől-nyolcadik osztályig több évfolyamon is. Ez lehetőséget adott arra, hogy láttam a tananyagok hogyan épülnek egymásra, és a korai hiányosságok hogyan jelentkeznek a későbbi osztályokban, milyen nehézségek alakulnak ki a felsőbb osztályokban.

Így láttam az alapok fontosságát, hogy egy–egy kicsi hiányosság a kezdetekből, milyen nagyra nő az évek során.

Tehát a megalapozás első osztályban történik az írás-olvasás megtanulásakor.

Sajnos az ekkor keletkezett problémák az egész életre kihatással lehetnek.

A későbbiek során egy-egy tapasztalatomról részletesen fogok írni.

Mivel a jó tanulás alapja a jó olvasás és az olvasás megtanulásával kezdődik az iskola, a jó alapok lerakásához készítettem el az olvasástanító csomagot, amely segítséget nyújt a szülőknek, hogy a gyerek jó esélyekkel induljon az iskolában, jó alapokat szerezzen a további tanulmányaihoz.

Az oktatásban, közoktatásban, és az élet bármely területén az évek során sok minden változott. A változásokat nem hagyhatjuk figyelmen kívül.

Például ki szeretne ma mobiltelefon nélkül élni?

Így a tanulást az olvasást és az írást is máshogyan kell megközelíteni. Ebben is szeretnék segítséget nyújtani mindazoknak a szülőknek, akik nem a véletlenre, a szerencsére bízzák a gyermekük életét, hanem igyekszenek jó alapot adni nekik a boldogulásukhoz.

Ma úgy érzem jó, hogy bejártam ezt az utat. A közben szerzett tapasztalataimat megosztom, hogy továbbra is hozzájáruljak ily módon egy értelmileg, lelkileg erős fiatal felnőtt nemzedék növekedéséhez.

Ma szerencsésnek érzem magam, hogy tanító lehettem. Számomra a legszebb, legtartalmasabb foglalkozás. Amikor a gyerekeket megtanítjuk valamire, úgy, hogy ő azt az életében jól tudja használni, mindent megadunk ahhoz, hogy jól boldoguljon, sikeres legyen. Kibontakoztatjuk a benne lévő képességeket, amivel rendelkezik, mert minden gyerekben van valamihez tehetség. A mi feladatunk megtalálni a benne rejlő lehetőséget, amivel sikeres és eredményes lehet az életében.